Túl vagyok az első héten :)

Összegezzek??? Van értelme???

Első körben, el kéne döntenem, hogy valóban megérte-e a változtatás.

Egyik serpenyő, másik serpenyő. De nem tudom.

Az valós, hogy jönni kellett. Na nem kényszerből. Illetve csak belső kényszer volt. De... és még mindig itt van ez a de....

Az kiderült, hogy a munkát simán meg tudom csinálni. Viszont nem okoz szellemi kielégülést. És a fő indok ugye az volt, hogy olyan új helyem legyen, ahol már lesz.

A nagy elhatározás, hogy a övő héten beszélek a főnökömmel, hogy tényleg csak ennyi a dolgom? Mert ez nekem nem gömbi. Bezzeg az elődömnek rengeteg volt. Hááát... ugye ismeretlen emberről ne mondjunk semmit :(

Az egész heti termésem kb 50 ügy volt. Nem egy megszakadós mennyiség.

A másik probléma, aminek nem kellene annak lennie, de 17 év alatt hozzászoktam a "jóhoz", a munkaidő. Ez a 8- 1/2 5ig egy nagyon elcseszett beosztás. Hiába a negyed óra minusz, 5 óra mire hazaérek. Az eddigi fél 4 helyett. És így roppant hamar este lesz. Ami most még elmegy, nade mi lesz télen?

Tudom, más eddig is így dolgozott. De én nem... és elég hosszú volt az az idő, amikor tényleg korán hazaértem.

Mert milyen az már, hogy a lány csinálja a dolgok nagy részét. Nem mintha nem tudná elvégezni, de nem az ő feladata lenne :(

Na mindegy. Jövő héten folytatom és bízok benne, hogy csak hozzájutok valami normálisabb feladathoz is.

 

Holnap meg ha minden igaz, elmegyünk Gyömrőre a tófürdőhöz. Kiváncsi vagyok, milyen :)

 

Megosztás a facebookon

Tegnap kimaradt az életemből az írás. Kicsit későn akartam hozzákezdeni. Na de majd ma...

 

Szóval tegnap 11-től a mély vízben úszkálhatok. Baromi nagy feladat :P

Lehet nem is fogok megküzdeni ezzel a komoly feladattal. Szerintem volt vagy 11 ügylet. Háááát...

Aztán ugye a korábbi hazajövetel miatt nem is voltak ezren a metróban. Micsoda öröm.

Ennél persze kicsivel több minden volt, de alapból nem kell sok időt rápazarolni.

 

A mai nap már egész flottul ment.

De továbbra is gond, hogy az a napi x ügy, ami jó esetben fél óránkét 1, hogy a jó ... fogja kitolteni az egész napom. Ez a fehér paci igencsak eltévedt.

Ma már egész sokat poénkodtunk, bár inkább az "idősebb" korosztály vett benne részt.

Már tegnap szóltam, hogy ugyan tegyenek már fel egy progit a gépre, hogy dolgozni tudjak, vagy legalább a sajáton szeretnék rendszergazda lenni. Áááá, azt nem lehet :(

Na addig-addig nem tették fel, még az egyiket befenyítettem, hogy apává teszem :) 5 perc alatt ott volt :D

Ma is volt komoly 10+ ügyem. Tényleg kezdek aggódni. Ráadásul kiderült, hogy ennél több nem is nagyon van. Átlag 20 naponta. Komolyan el kell gondolkodnom azon mivel ütöm el a nap nagy részét. És akkor ugye miket is lehet hallani? Na mindegy.

Már majdnem kezdtem komolyan belakni a gépet (már amennyire a körülmények engedik), mikor is megjelent egy idősebb pacák. Kiderült nekem hozott egy másik gépet.

????

Mint kiderült ez olyan szuper, hogy még valamelyik szervernél is jobb. Nahát... át is kocogtam a főnökömhöz, hogy akkor ez most komoly?

De az volt.

Mondtam a fiúknak, hogy akkor itt az újabb remek lehetőség. A végén aztán otthagytam őket, mert mint közismert egy fantasztikus W7, nem fél óra alatt telepszik fel. Ráadásul egy halom vezérlőt csak a netről lehetett leszedni.

Ingatnak itt ezerrel, hogy döntsek. Az egyik oldalon hogy olyan dolgokat is megkapok, amiket más nem, de ott a másik oldal, hogy kűzdeni kell az unalom ellen.

És persze ott van ismét a 6-8% leépítés. Ahol minden vezető próbálja magyarázni, miért is nem tud nélkülözni embert. Itt is ugyanúgy meg van az a pár ember, akinek a melóját hanyagolni lehet (más munka szervezéssel, fel se tűnne a hiányuk), bár értem én, hogy az ő keze is kéz és addig is kevesebb van a másiknak. Na de akkor is... ismét bizonyított, hogy pár ember húz, a többi meg csak úgy áll hozzá, hogy más is odaférjen.

Estére beígértem a lánynak palacsintát. Előtte elmentem még sajtért. Már kezdtem aggódni, hogy sokáig fog tartani a sütögetés. De mint mindig most is csak a felét kellett megcsinálni. És még a tésztát is bekeverte, bár nem lett 100as. De ahhoz képest, hogy én mikor kezdtem ezzel foglalkozni, ő már sokkal előrébb tart.

És mindez ugye azért, hogy a holnapi vizsgája jól sikerüljön :D

Hát... ami rajtam múlt mindent megtettem :)

Már csak drukkolni kell - és nem bealudni az unalomtól.

 

Megosztás a facebookon

Háááát... lehet nem ilyen lovat akartam????

Végül is kell a változatosság.

Viszonylag korán érkeztem, még a metróban ücsörögtem is egy kicsit, mert nem tudtam, hogy a titkárnő már benn van.

Aztán összeszedtem a szétfújt bátorságomat és nekiindultam. Alapvetően jól fogadtak. Délelőtt naggyából megmutatták mi lesz a teendőm. Persze káoszos, de délutánra kezdett letisztulni. Viszont... hogy fogja ez a napomat kitölteni? Közepes figyelmet igényel. Egy levelet megnyitok, válaszolok, hogy milyen számon fogadtam a megkeresést, majd ismét megnyitom és keresek valakit aki megoldja a problémát. Közben egy excelt vezetek, hogy mégis tudjam hol is tartok. Aha.. informatika és 21. század... valahol Budapesten.... na sebaj. Csak megreformálom, már amennyire lehet.

Holnap még úgyis beszélünk a főnökömmel. Állítólag neki is vannak elképzelései, meg az enyémet is az övéhez igazíthatom. Kicsit nehézkes az ürge. Valahol már sejtettem. Bár ha békén hagy, mindegy is.

Állítólag kapok majd céges mobilt is. Roppant fontos ember lettem :)
Délután bementem abba a szobába is, ahol majd valójában dolgozni fogok. Vettem egy kis szagmintát :) Kb 6-8 fiúval és egyenlőre egy elég barátságosnak tűnű lánnyal leszek együtt.

Azt kicsit nehezen viseltem, hogy hazafele jövet tele volt a metró. Hiába utazok viszonylag sokat, rengeteg az ember. Annyira nem barátok. Annyi engedményt sikerült "kicsikarni" hogy negyed órával előbb-utóbb közlekedhetek. Remélem megijednek tőlem és holnap kevesebben állnak majd a lábamon :D

 

Aztán este beszéltem egy volt kollégámmal, aki a csak ma szembesült a ténnyel, hogy elmentem. De annak örült, hogy mégse kerültem olyan messze.

Jó tudni, hogy tényleg szerettek az előző helyen is.

Csak így tovább... lesz ez még jobb is :D

 

Megosztás a facebookon

Most végre rászántam magam, és csak elkezdtem az írást.

Mivel holnaptól új helyre megyek dolgozni, gondoltam leírom a tapasztalatokat, érzéseket, hogy majd évek múlva visszanézve röhögjek mi minden történt velem.

Egyenlőre nem tartok a változástól. Végül is én akartam. A régi már nem elégített ki, nem volt semmi kihívás.
Az egész váltás kicsit elhúzódott, mert február közepén beszéltem először leendő főnökömmel és csak most kerülök át. Első körben csak átirányítással, mert még nem szabadult fel a státusz ahova kerülök.

Végül is a réginél is így kezdtem, és az fél évig tartott. Aztán 17 évet lehúztam egy helyen.

Pénteken megtörtént a "kötelező" búcsúztatás, ami szerintem kicsit erőltetett volt. Szerintem nincs olyan ember, aki ez várná, vagy élvezné. A maradóknak egyrészt kínos, mert megint egy ember elmegy közülük, másrészt lehet ők is elvágynának, de képtelenek kimozdulni, változtatni addigi életükön. Esetleg nem is kellenének máshova, mert a régi beidegződéseket néhányan nehezen vetkőzik le.
Az elmenő se élvezi annyira mivel oka van hogy megy. Tehát már nem boldogítja a tudat annyira, hogy ebben a közegben maradjon. És innentől kicsit kínos, hogy még egyszer mindenkivel jó pofizzon egy sort.

Úgy érzem tisztességgel lezártam az elmúlt időszakot. Mint kiderült elég sokan szerettek, szóval jól csinálhattam a dolgaim.

Reméljük a következő helyen is sikerül "nagy népszerűségnek" örvendeni.

 

 

Megosztás a facebookon