Háááát... lehet nem ilyen lovat akartam????

Végül is kell a változatosság.

Viszonylag korán érkeztem, még a metróban ücsörögtem is egy kicsit, mert nem tudtam, hogy a titkárnő már benn van.

Aztán összeszedtem a szétfújt bátorságomat és nekiindultam. Alapvetően jól fogadtak. Délelőtt naggyából megmutatták mi lesz a teendőm. Persze káoszos, de délutánra kezdett letisztulni. Viszont... hogy fogja ez a napomat kitölteni? Közepes figyelmet igényel. Egy levelet megnyitok, válaszolok, hogy milyen számon fogadtam a megkeresést, majd ismét megnyitom és keresek valakit aki megoldja a problémát. Közben egy excelt vezetek, hogy mégis tudjam hol is tartok. Aha.. informatika és 21. század... valahol Budapesten.... na sebaj. Csak megreformálom, már amennyire lehet.

Holnap még úgyis beszélünk a főnökömmel. Állítólag neki is vannak elképzelései, meg az enyémet is az övéhez igazíthatom. Kicsit nehézkes az ürge. Valahol már sejtettem. Bár ha békén hagy, mindegy is.

Állítólag kapok majd céges mobilt is. Roppant fontos ember lettem :)
Délután bementem abba a szobába is, ahol majd valójában dolgozni fogok. Vettem egy kis szagmintát :) Kb 6-8 fiúval és egyenlőre egy elég barátságosnak tűnű lánnyal leszek együtt.

Azt kicsit nehezen viseltem, hogy hazafele jövet tele volt a metró. Hiába utazok viszonylag sokat, rengeteg az ember. Annyira nem barátok. Annyi engedményt sikerült "kicsikarni" hogy negyed órával előbb-utóbb közlekedhetek. Remélem megijednek tőlem és holnap kevesebben állnak majd a lábamon :D

 

Aztán este beszéltem egy volt kollégámmal, aki a csak ma szembesült a ténnyel, hogy elmentem. De annak örült, hogy mégse kerültem olyan messze.

Jó tudni, hogy tényleg szerettek az előző helyen is.

Csak így tovább... lesz ez még jobb is :D

 

Megosztás a facebookon